A Szombathelyi Püspöki Levéltár története

Káptalani levéltár története



 Itt élnek a holtak és beszélnek a némákolvasható a pannonhalmi bencés főapátság levéltárában. Ez a mondás érvényes a Szombathelyi Püspöki Levéltárra is, hiszen a régi iratok olvasása során megelevenedik a múlt, az iratokból régi korok emberei szólnak hozzánk.

A Szombathelyi Egyházmegye nem tartozik az ősi alapítású egyházmegyék sorába, alapító levelét Mária Terézia 1777. február 17-én írta alá. A királynő rendeletét VI. Pius pápa június 16-án kelt bullájában erősítette meg.

A püspökség területe három különböző egyházmegyéből – azok megosztásával – alakult ki: a győriből a teljes Vas megyei rész, a zágrábi érsekségből és a veszprémi püspökségből Zala megye egy része került az újonnan alapított egyházmegyéhez.

Az 1777-ben felállított egyházmegye területét a Trianoni szerződés következtében jelentős veszteség érte. Plébániái közül 57 Ausztriához, 19 Jugoszláviához került. Az egyházmegye történetére vonatkozó iratokat az alapítás évétől, 1777-től őrzi a püspöki levéltár, kormányzásának dokumentumai folyamatosan megtalálhatók. Néhány irat 1777 évet megelőző évekből is került a levéltárba. Ezeket Szily János Győrből hozta magával,- ahol a püspöki aulában szolgált, mint kanonok – vagy a zágrábi érsekség illetve a veszprémi püspökség levéltárából elkért. Ezek a dokumentumok a szombathelyi püspökséghez került területekre vonatkoznak.

 Bármennyire is gondosan kezelték és őrizték a levéltárban elhelyezett iratokat, az évszázadok során mégis jelentős kár érte őket. Egy részük a püspöki palota padlására került, ott a beázás következtében vált használhatatlanná, más részét az I. világháború éveiben fűtés céljára használták fel. A II. világháború idején is súlyos kár érte az iratanyagot. Egy részét költöztették, ami mindig károsodással, pusztulással járt. Az anyakönyvi másodpéldányok a pincébe kerültek, ahol évtizedekig tárolták őket. A nedves levegő és vízbetörés miatt a kötések penészesek lettek, leváltak, részben megsemmisültek.

A ma is őrzött iratok felbecsülhetetlen értéket képviselnek, az egyházmegye történetére nélkülözhetetlen forrásul szolgálnak. A levéltár anyaga több egységre – fondra, állagra – tagolódik. Forrásérték szerint leggazdagabb az egyházkormányzat során keletkezett irategyüttes, az Acta Cancellariae. Ezek az iratok nem csak a püspökség irányítására vonatkoznak. Kitűnő adatokat szolgáltatnak társadalom- gazdaság- művészettörténet és néprajzzal kapcsolatban is, illetve a főtanfelügyelőség felállításáig az oktatás- és iskolatörténet megírásához is jól használható adatok találhatók benne. A levéltár kutatói leggyakrabban talán az egyházlátogatások alkalmával készült jegyzőkönyveket: a Canonica Visitatiókat (XVII.-XIX. sz.) kérik. Az egyházmegye területén lévő városok, falvak életére bőséges adatokat adnak. Valamennyi település történetének megírásához nem csupán egyháztörténeti szempontból, de a település történetéhez nélkülözhetetlen forrásul szolgálnak. A lakosság létszáma, vallása, a falu vagy város iskolájára, tanítójára vonatkozó adatok (neve, életkora, származása, nyelvtudása) szerepel benne. A határ dűlőnevei, a termelt gabonafélék, vásárok tartása, a falun áthaladó utak, iparra vonatkozó feljegyzések (céhek), a gazdaságtörténet kiegészítő adataiként használhatók. Megemlítik a bábák nevét is, valamint a járványok idejét.

Az iskolák működésére, építésére, berendezésére, felszerelésére, a tanulók létszámára, a tanítók képzettségére, alkalmazására a már említett egyházlátogatási jegyzőkönyveken kívül is találhatóak iratok a Consistorium (Szentszék) külön kezelt gyűjteményében, az egyházkormányzat fondjában. 1928-tól a Főtanfelügyelőség irategyüttese önálló regisztratúraként tartalmazza az iskolaügy anyagát, 1948-ig, az iskolák államosításáig. Segédletéül jól használható mutatók szolgálnak. Templomszámadások, leltárak, a tervrajzok gyűjteménye a templom és plébánia történetének megírásához jól hasznosíthatók.

Levéltári átvételre került néhány plébánia irattára is. Így a helytörténet kutatói a püspöki levéltár anyagát nem nélkülözhetik munkájuk során. Személyek: püspökök, az egyházmegyében szolgáló papok hagyatékából származó iratok is levéltári megőrzésre kerültek (végrendeletek, személyi és kinevezési okmányok, levelezés). Különböző intézmények iratai: szeminárium, iskolák, a kőszegi Kelcz-Adelffy árvaház, papi otthon szintén értékes adatokat tartalmaznak. Egyes települések kéziratos térképei, hangdokumentumok, kiegészítő forrásként szolgálnak a különböző témák megírásához, hasonlóan a templomszentelések, bérmálások, különböző egyházi és világi ünnepségek alkalmából készült fényképfelvételek.

Dr. Kiss Mária - Cselenkó Borbála