A Vasvár-Szombathelyi Székeskáptalan Levéltárának bemutatása

Püspöki levéltár története



A szombathelyi püspökség 1777. évi megalapítása előtt a Vasvár-Szombathelyi Székeskáptalan Vasváron működő Szent Mihályról nevezett társaskáptalanként működött. Csak amikor Szombathely 1777-től püspöki székhely lett, akkor vált az egykori vasvári társaskáptalan székeskáptalanná. Keletkezésének pontos idejét nem ismerjük, de a 12. század második felében már biztosan létezett. A káptalan tagjainak elsődleges feladata kezdetben a lelkipásztorkodás és az istentisztelet ünnepélyesebb végzése volt. Ez késztette őket arra, hogy írni és énekelni tudó utódokat neveljenek, akik később a káptalan feladatait végezni tudják, köztük nem utolsó sorban a 13. századtól kibontakozó hiteleshelyi tevékenységet.

A káptalan írásbeli tevékenységével függött össze levéltárának kialakulása. Első fennmaradt oklevele 1229-ben kelt. Az évek során keletkezett értékes iratok megfelelő, biztonságos őrzést követeltek meg. A megnövekedett számú iratoknak külön helyiséget alakítottak ki: Vasváron a káptalan templomában őrizték azokat. A káptalan levéltára idővel két nagy egységre különült el: a magánlevéltárra, amely a káptalan birtokjogi, jószágkormányzati iratain kívül a káptalani ülések jegyzőkönyveit és a kanonokok személyi iratait is magába foglalta, és a hiteleshelyi levéltárra, ahol a káptalan hiteleshelyi tevékenysége során kiadott közhitelű okiratok másolatait őrizték.

A magánlevéltár anyaga a 20. század második feléig folyamatosan bővült, ma már többnyire csak a kanonokok irathagyatéka gyarapítja az állományt.

A vasvári káptalan hiteleshelyi tevékenysége a 13. század elejétől 1875-ig mutatható ki. Hatáskörét területileg tekintve az ország legjelentősebb káptalanjai közé sorolható. A török hódoltság idején szinte pótolhatatlan hiteleshelyi intézményé vált, hiszen ahogy a Dunántúlon a török hódoltság alá eső területek növekedtek, és sorban szűntek meg a hiteleshelyi tevékenységet végző káptalanok és konventek, úgy vált mind jelentősebbé a vasvári káptalan működése. Hatásköre így területileg is megnőtt, hiszen olyan megyékben is kellett végezni a munkáját, ahol korábban más hiteleshelyek voltak illetékesek. Ebben az időszakban keletkezett hiteleshelyi okleveleinek a többsége.

A levéltár története szoros kapcsolatban van a káptalan történetével, mivel a káptalant ért viszontagságok, a működését szabályozó rendelkezések automatikusan befolyásolták a levéltár sorsát is. A káptalan korai történetéről keveset tudunk. 1311-ben temploma hazai politikai viszályok áldozatává vált. A templomot felgyújtották, és az ott tárolt magán- és hiteleshelyi anyagának jelentős része elégett.

A török hódoltság időszakáig viszonylagos béke jellemzi a káptalan életét, hiteleshelyi tevékenysége is ekkor bontakozik ki. Az ország jelentős részének török uralom alá kerülése a káptalan és levéltárának életét is jelentősen befolyásolta. Az említett megnövekedett oklevélkiadási tevékenységen kívül számos jelentős változás következett be a káptalan és vele együtt a levéltár életében. 1575-ben Zala megye rendelkezett arról, hogy a török veszély miatt veszélyeztetett két zalai hiteleshely: a zalavári és kapornaki konvent levéltárát a biztonságosabb Vasvárra szállítsák át. Ezt a rendeletet ekkor még nem teljesítették. Amikor végül 1580-ban a két levéltár átköltöztetésére sor került, már nem Vasvárra, hanem Szombathelyre vitték az anyagot. A vasvári káptalant és levéltárát ugyanis időközben a török veszély miatt 1578. 20. tc értelmében Szombathelyre költözették. A levéltár ekkor a szombathelyi vár templomának tornyában kapott helyet. Ide kerül be a zalavári és kapornaki konvent anyaga is és 1758-ig őrizték itt, amikor a vasvári káptalan kénytelen volt ezt – az akkor már zalaváriba beolvasztott kapornaki anyaggal együtt – a zalavári konventnek visszaadni.

A 18. század közepe táján a canonica visitatiók tanúsága szerint a levéltár állapota megfelelő volt, ami azért is valószínű, mivel a 14. századi pusztulás után nem történt kár az anyagban.

1791-ben, amikor Szily János püspök székesegyház építését határozta el, a régi vártemplomot lebontatta, a levéltárat pedig ideiglenesen az addigra már felépült Szeminárium épületébe vitték át. Miután a székesegyház elkészült, a káptalan levéltárát a székesegyház D-i oldalán lévő sekrestye felett helyezték el.

Jelentősebb változás a levéltár életében 1945-ben történt, amikor a II. világháború idején a hiteleshelyi levéltárat a háborús veszély elől vidékre menekítették. A levéltárban a hiteleshelyi anyagot már korábban is elkülönítve kezelték a magánlevéltári anyagtól és annak „országos” jellegét maguk a káptalani statutumok is hangsúlyozzák. Ennek a fokozott figyelemnek köszönhető, hogy a vidékre szállított hiteleshelyi anyag rendje az 1945. március 4-én a székesegyházat ért bombatámadás során nem szenvedett kárt. A magánlevéltárat azonban súlyos veszteség érte. Az iratok rendje felbomlott, egy részük elpusztult.

A hiteleshelyi levéltár országos jellegét hangsúlyozó az 1947. évi 21. tc végrehajtásaként a káptalani levéltárak hiteleshelyi anyagát az Országos Levéltár felmérette, majd a hiteleshelyi iratokat az 1950. évi 29. tvr alapján a területileg illetékes megyei (állami) levéltárba vitték át. Ugyanez lett a sorsa a Vasvár-Szombathelyi Székeskáptalan hiteleshelyi anyagának is, amelyet 1958. június 19-én szállítottak át a Szombathelyi Állami (ma Vas megyei) Levéltárba, ahol a mai napig őrzik.

A hiteleshelyi levéltár leválasztását követően a székesegyház emeleti részén csak a magánlevéltár iratai maradtak.

A levéltárban lévő okleveleket Diplomatáriumba (1226-1669) sorolták. Az 1600-as évektől fondokat alakítottak ki, amelyeken belül a káptalani ülések jegyzőkönyvei, személyi iratok, canonica visitatiok, országgyűlési iratok, alapítványok iratai képeznek nagyobb terjedelmű egységeket. A magánlevéltár őrzi a káptalani birtokok igazgatásának iratait, az ezekkel különböző összeírásokat, és megtalálhatók a birtokokra vonatkozó térképek is. Mivel a szeminárium birtokainak kezelését a káptalan intézete, így a szeminárium gazdasági iratait is a káptalani levéltár őrzi.

A levéltár – az 1945. évi bombatámadás után – az 1980-as évek rendezési munkáinak köszönheti mai rendjét. Rendezésük máig folyamatban van.

Dr. Kiss Mária - Cselenkó Borbála